Az Alexander-technikának köszönhetően azonban ez ma már a múlté. Végre a megjelenésem és a tartásom is tükrözi azt a fiatalos érzést, ami alapvetően jellemez.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretne valamit tenni az egészsége érdekében.

Koza Andrea

Nem voltak ugyan fájdalmaim, ami hatvan év körül kész szerencse, sőt, viszonylag sportosan éltem, de tudtam, hogy rossz, csúnya a testtartásom. Bizonyos tevékenységeknél, például főzés közben a munkaasztalnál állva hamar elfáradtam, sajogni kezdett a hátam, derekam. Gyerekkoromban gyógytornára járattak az enyhe gerincferdülésem miatt, ám az keveset segített, és úgy hittem, hogy a „púpos” háttal, fáradékonysággal örökre együtt kell élnem.
Zsuzsanna kedves megnyugtató lénye, okos, szemléletes magyarázatai ellenére eleinte nem nagyon bíztam az Alexander-technikában. Leginkább az keltett gyanakvást, ami az egyik fő erénye, hogy t.i. az órákon semmiféle kényszert, kellemetlenséget nem tapasztaltam. Sosem hallottam, hogy tartsd magad így, vagy úgy, sosem éreztem fájdalmat, erőltetést. Az elméleti része inkább tűnt baráti beszélgetésnek, a gyakorlati fele pedig jól eső testi felszabadulásnak, meglepetések sorozatának. Persze már az is meglepett, mennyire keveset tudok az emberi testről, a csontvázunkról és az izmainkról, arról a még romlatlan, gyerekkori állapotról, amikor mindannyiunk testtartása helyes és egészséges. Az igazi meglepetést mégis az jelentette, mennyi változást tud előhívni egyfelől Zsuzsi a gyöngéd érintésekkel, a szakavatott, ügyes mozdulatokkal, másfelől én magam a puszta gondolataimmal.
Az Alexander-technika lényege számomra az, hogy jóban legyek a saját testemmel. Felismerjem a sok görcsös, rosszul beidegzett mozdulatot, amit évtizedek gyakorlásával „sikerült” elérnem, és amelyek mind-mind lelki, idegi eredetűek. Aztán a tanár irányításával, tudatos odafigyeléssel próbáljam oldani őket. Az oldás sosem erőszakos. Furcsának tűnt eleinte, de mára bebizonyosodott: ha jól képzelem el, hogy mit szeretnék a vállamtól, hátamtól, térdemtől, akár a legkisebb izmomtól, és ezt a változást nem parancsolom, hanem kérem, a testem előbb-utóbb engedelmeskedik. Érzem, ahogyan szinte magától egyenesedik a gerincem, tágul a mellkasom, sőt növök. Bizony az se törvényszerű, hogy idősebb korunkra néhány centivel összemegyünk. Az összehúzódott izmok, a behúzott nyak, a medencénkbe ejtett belső szervvel, vagy mondjuk a lúdtalp nem elkerülhetetlen istencsapások. Ezeket mi magunk „engedtük meg” magunknak, és csakis rajtunk múlik, hogy lassan visszanyerjük majdnem eredeti állapotunkat.
Az eltelt idő alatt voltak gyors, látványos eredményeim, és voltak csüggedések, amikor úgy éreztem, nem tudok odafigyelni a rengeteg részletre, amiből a helyes testtartás összeáll. Utoljára kb. két hónappal ezelőtt keseredtem el, és talán föl is adom az egészet, ha egy nap, színházból hazafelé tartva egy társasággal, a mögöttem jövő barátnőm meg nem jegyzi: Nahát, hogy te milyen elegánsan mozogsz! Eddig észre sem vettem. Mondanom sem kell, mennyire jól esett. Újult lelkesedéssel jártam Zsuzsi óráira, és azóta újabb bókokat kaptam. Persze nincs az a bók, ami fölérne a jó érzéssel, hogy egyre inkább ura vagyok a gondolataimnak, a képzeletemnek, és rajtuk keresztül annak a csodálatos gépezetnek, ami a testem. Nem állítom, hogy a konyhában, főzés közben sosem fárad már el a hátam, vagy, hogy az utcán mindig emelt fővel, laza természetességgel járok. De azt igen, hogy egyre többször eszembe jutnak Zsuzsi magyarázatai, mozdulatai, a javasolt gyakorlatok. Állok egy buszmegállóban, autóval cammogok egy dugóban, vásárolok, mosogatok, várok valakire – mégsem unatkozom, vagy idegeskedem. Aki rám néz, persze nem veszi észre, mitől vagyok nyugodt. Hogy gondolatban az Alexander-technika gyakorlatait végzem.

Székely Julianna

Miben is? Nos a feleségem már egy ideje hátfájással küzdött, Ő a derekát fájlalta, ülőmunka, kevés mozgás, stb.
Én magam „csak” a csípőmben éreztem feszülést néha, meg a hátam közepe szúrt egy-egy hosszabb nap után, de belevágtunk. Ha csak a tartásom javul, az is valami.
Orvosi vizsgálat után 24 alkalom fejenként, két képzett Alexander-technika tanár kezei között, váltva foglalkozásról foglalkozásra.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy mit jelentett az a közel három hónap, azt mondanám, stresszmentes, kényeztető foglalkozások, maradandó hatás, jó közérzet, tudatos, majd öntudatlan helyes testhasználat.
Az üléstől az állásig, a guggolástól a járásig mindent szépen, kényelmesen, erőszakmentesen újratanultunk, mindezt úgy, hogy még élveztük is.
Megtanultuk, milyen érzés, amikor minden porcika a helyén van és „jól érzi magát”. Hogyan engedjük el a rossz beidegződéseket, és hogyan engedjük testünknek, hogy megtegye helyettünk a helyes mozdulatokat.
A hatás? Nos, amit ettől a tréningtől meg lehet kapni ennyi idő alatt, azt megkaptuk, (és mondhatom) megőriztük.
Nekem azóta egyáltalán nincs hátfájásom, nincs a csípőfeszültség, közelébe sem kerülök a nyakizomgörcsök által előidézett fejfájásnak.
Az orvosi kontrollvizsgálatok szerint a gerinc állapota mindkettőnknél szabályos, kornak megfelelő, amikor elkezdtük, ez messze nem így volt.
Különösen kiemelném a technikát gyakorló tanárok odafigyelését és szeretetét, amely még könnyebbé teszi az érintéseiket.
Mert ez az egész technika az érintésekről szól. Azokon keresztül kapunk irányítást, visszajelzést, megerősítést.
Különleges dolog volt megtapasztalni a különböző tanárok finoman eltérő, mégis azonos érintését.
Sokat tanultunk, és néha megmosolyogjuk, ha azon kapjuk magunkat, hogy „Alexanderezünk” munka, vagy más elfoglaltságaink közben.
Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, nem csak a beteg gerincnek és végtagoknak, de az egész testnek és szellemnek üdítő és hasznos a gyakorlása.

Marika és Sándor

Újságíró vagyok és illusztrátor, amiből sejthető, hogy munkám során sokat lótok-futok, és rengeteg ülök is az író- és rajzasztal előtt. Mivel a sajtóban dolgozom, életformámat meghatározza az idegi megterhelés is.
Ötvenhetedik évemre kiderült, hogy krónikus derékfájásaimat fokozott kalcium bevitellel, úszással, tornával sem lehet teljesen elmulasztani. A testi-lelki kimerülésről nem is szólva.
Egy véletlen azonban a segítségemre sietett. (Bár azt mondják, véletlennek a fel nem ismert szükségszerűséget nevezzük – és ezeket a sorokat Ön sem olvassa véletlenül…)
Az Alexander-technikáról van szó.
Természetesen a megismerése előtt meglehetősen kétkedő voltam, hiszen annyiféle „csodáról” lehet hallani. A kezdeti ódzkodást azonban fokozatosan felváltotta a bizalom.
Az Alexander-technika ugyanis a gyakorlatban és igen valóságosan bizonyította segítő erejét. Az ésszerűen átgondolt, precízen felépített „gyakorlatok” persze feltételezik, hogy értő, magasan képzett tanárok kezei közé kerülünk. A kezdeti meglepetést – nahát, ez tényleg hat és működik!  - felváltotta a bizonyosság megnyugtató, segítő erejének a megtapasztalása. Amikor az ember ráébred ennek az eklatánsan jótékony voltára, nos, akkor már ragaszkodik is hozzá.
Azt gondolom, hogy az Alexander-technikát jó szívvel és bizalommal tudom ajánlani, mint olyan módszert, amely hatékonyan segít abban, hogy helyes testtartásban éljük életünket minden helyzetben. Ez látszólag egyszerű, mint minden zseniális találmány. Éppen ezért érdemes megismerni, hogy rossz beidegződéseink helyett a saját természetes képességeink érvényesüljenek.

Szerényi Gábor
újságíró, grafikus

A korábbi hátfájásaim azóta sem tértek vissza, de ennél sokkal többet nyertem. A külső változáson túl, mint a testtartásom javulása, a mindennapi stressz kezeléséhez is eszközt adott. Hitet adott, hogy az egészségem és a jó közérzetem az én kezemben van, és nem törvényszerű, hogy a kornak és a környezetnek ki legyek szolgáltatva. Több mint három éve tanulom, de még mindig egyre többnek tűnik az, amit még nem tudok a testemről…

Durst Katalin

Érdekes volt megfigyelnem, hogy pácienseim visszajelzései szerint konduktori munkám hatékonysága is jelentős mértékben nőtt, ha „alexanderesen” dolgoztam. (mellesleg sokkal kevésbé fáradtam el!) Terapeutáknak különösen ajánlom az Alexander-technika tanulását!

Kereki Judit

Kórházi fertőzés következtében 4 héttel születése után, strepptococcus okozta agyhártyagyulladás gyanújával került a Szent László kórházba, ahol a sajnálatos diagnózist megerősítették. A fertőzés a központi idegrendszert támadta meg, és a mozgató- és beszédközpontot érintette súlyosan. Ezzel az anamnézissel kezdődött meg életünkben az a folyamatos küzdelem, amely terápiák sokaságával (Dévény Anna, korai fejlesztés, Vargha-módszer stb.) igyekeztünk fejleszteni a kisfiúnkat és állapotát javítani. Sok sikert értünk el a terápiák egy részében, de a járás és a beszédfejlődés terén nem volt meg a kívánt eredmény. A felsoroltak mellett, a meningitis okozott enyhébb, de gyógyszeres kezelést igénylő epilepsziás tüneteket is.
Bátori Zsuzsanna Alexander-technika tanárnőt 2008 februárjában ismertük meg. A gyermek konduktora mutatta be nekünk. A gyermek állapofelmérése során fontosnak tartotta a tanárnő az anya állapotának felmérését is. Gyuri feszes, görcsös izomzata lépésről lépésre lazult a kezelés hatására. Végtelenül finom terápiáról beszélünk, mely során a közérzete, hangulata is sokat javult.
A gyermek ellátása (etetés, öltöztetése, fürdés stb.) komoly állóképességet és stabil lelkiállapotot igényel. Ezekben a fizikai és lelki megpróbáltatásokban sok segítséget nyújt a terápia, gyermeknek és szülőnek egyaránt.
A tanárnő közben továbbfejlesztette tudását, és a craniosacralis terápiával még az epilepsziás tüneteket is enyhíteni tudja. Ez a technika az egész szervezetre gyakorolt hatásával (az izomzat lazulása, az ingerületek átvitele megfelelő irányba) a gyógytorna sikerét is elősegíti. Kisfiúnk kezdeti – igen súlyos állapota – után az elengedhetetlen gyógytorna mellett a fejlesztés igen fontos és meghatározó eszközévé vált. Személyes tapasztalatom: az általánosságban egészséges, de kimerült szervezet regenerálásában, felfrissítésében is sokat segített a terápia.

Hoffmanné Bordás Márti

Hosszas rehabilitációs folyamat – gyógytorna, gyógymasszázs, Pethő-Intézeti foglalkozások – közepén kezdtük el az Alexander-technikát is alkalmazni a teljes felépülésért, heti egy, majd két alkalommal.
Most négy év után a következő eredményekről tudok beszámolni:

• nőtt az élni és gyógyulni akarás, tervei vannak a jövőre nézve, sokkal nyitottabb
• nem csak magával törődik, de értem is aggódik, ha nem vagyok jól
• sokkal jobban beszél és emlékezete jobb a rövid távra és a régi dolgokra is (afáziával küzdött!)
• a logikus gondolkodás, rendszerben látás sokat javult, gyorsabban reagál
• a mozgáskoordinációja javult, el tudja tervezni, ha egy mozgássort végre akar hajtani, azt hogyan tegye
• tud járni, bár az egyik kezét nem tudja még használni, de már lehet egyedül hagyni – ajtót nyit, kiszolgálja magát, jön-megy a lakásban és felügyelettel az utcán is
• 99 %-ban elmúltak a dührohamok, ha mégis van, jól meg lehet nyugtatni, hallgat az értelmes szóra

Az Alexander-technika nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy férjem rehabilitációja ilyen sikeres!

Éva